Különdíjas lettem!!!!!!!!!!!!!!!! :) :)

Íme világgá kürtölöm: Az időkép.hu szerkesztőségének különdíját nyertem A Felfedezők napjára meghirdetett, "Az extrém időjárás és az ember" című fotópályázaton! :) Nagyon köszönöm a megtisztelő bizalmat, és a sok buzdítást! 
A hír linkje: http://www.idokep.hu/hirek/fotopalyazatunk-nyertesei

Ezzal a fotóval nyertem el a díjat:

Mammák a naplemente fényében. Egy zivatarfelhő (Cumulonimbus incus) üllőjén kialakuló felhődudorok (más néven mammák, Cumulonimbus mamma), ahogy a lemenő Nap fénye vörösre festi őket.

Találkozásom a Felhővel

2013. május 19-én, este, napnyugta előtt úgy fél órával megjelent délnyugaton az Óriás. Ígéretesnek tűnt, gyorsan közeledett, egyenesen felénk. Gondoltam, ebből jó kis zivatar lesz! 
Még bementem a házba, az ablakból kémlelgettem, mi történik odakint. Ahogy fölénk helyeződött a zivatarfelhő tömbje, nagyon gyengén elkezdett esni az eső. 
Akkor meghallottam a hívását.
Kérlelhetetlen volt, hízelgő és éteri. Kaptam a gépet, s rohantam ki, mint egy megbabonázott szerelmes. Egyenesen a karjaiba! Az égbolt negyedét puha párnák borították, s lassan - mintha csak a kedvemért fogták volna vissza a tempót - vonultak északkelet felé. 
Csak annyit tudtam mondani: "Istenem, köszönöm!" Ilyen gyönyörű felhőzetet még soha nem láttam. Ahogy a Nap egyre lejjebb szállt, úgy festette a habokat mind vörösebbre. 
Kérdezhetitek, hol van ezen a képen az ember?
Nos, az ember a gép mögött, s e mindent elborító gyönyörűség alatt állt. Mintha a Menny ereszkedett volna alá, s hagyta magát megérinteni. Érezni lehetett a közelségét.
Az ember állt, végtelen nyugalommal - és fotózott. Míg odafenn az Óriás erőtől duzzadt és fortyogott, itt lenn az ember úgy érezte, ez maga a megtestesült BÉKESSÉG. 
Nata :)