Vers

Aki szereti a felhőket és a verseket, remélem, örömmel fogadja a legújabb szerzeményemet. :) Nata.

Felhő - rapszódia

Ember, ki tán soha

nem néztél fel oda,

s nem ejtette rabul

elmédet a vadul

futkosó felhők látványa,

mozgalmas légnek Csodája,

fedezd fel végre,

s nézz fel az Égre!

Sokáig lesd,

beszélni kezd

Hozzád,

Veled.

Ismerős arcát mutatja

annak, ki mohón kutatja.

Szelíd gomolyok járnak,

fehér pamacsok várnak,

ha kiülsz a gyepre,

végtelen terepre,

sok mesét eléd tárnak.

Tornyok,

szobrok,

habok,

lombok.

Változik a színpadkép,

előbbi csak szimplán szép.

Ám még nincsen vége!

Most az Ég egésze

paplant húz magára

a szemed láttára!

Puha, igéző dunnák,

buja, érzéki formák,

gyűrött lepedők, 

csókért epedők.

Magad azon kapod,

elcsalják a Napod!

Magasban fátylak, 

Téged nem látnak.

Oly törékenyek,

oly tünékenyek.

Ha ügyesen nézed,

csodában lesz részed!

Színekre bomló halók,

fényívek, gyorsan halók.

Feltűnnek, 

letűnnek,

a lelkedig hatolók.

Hogyha borul nyugat felől,

ne bújj el a vihar elől!

Gong kondul,

húr pendül,

kürt mordul,

dob perdül!

Sistergő delej,

csak erre figyelj!

Elragad a látvány,

nem lehet csak ármány.

Borzol a szele,

eggyé válsz vele.

Élénk csatazaj,

kéjes, hős moraj, 

fénylő villám-pengék.

Vesszenek a gyengék!

Ne félj!

Szemlélj!

Nincs vége. Ha eddig bírtad,

szemed most tágabbra nyissad!

Ember, figyeld magát

a Mennyei Csatát!

Kontrasztok, forgás, áramlás,

kavargó, izmos lázongás,

egymásnak feszülő tömegek.

Szakadnak ágak, gyökerek!

Dúl az égi amazon, 

nem úszod meg szárazon!

Bánhatod, ha elszaladsz,

a színekről lemaradsz.

Szürkék, feketék,

ezerféle kék!

Nyugaton

nyugalom.

Távozik a csapzott vihar-madár,

felhasad nyomán a látóhatár.

Arra jár a Nap, 

új erőre kap.

Elővesz sárgát, verest,

s körötte mindent befest, 

ameddig sugara elér.

A felhők széle csupa vér!

Áradó, vöröslő fény,

mennyei, pazar élmény!

Látod?

Álmodd!

Csak az Ég.

Csak az Ég...

Kovács Natália, 2015.